ALGYŐ

Csongrád megye térképe

Csongrád megye önálló települése 1997 óta

Területe: 7577 ha

Lakosainak száma (a 2000. szeptember 30.-i polgármesteri bejelentés alapján, mely elhangzott az "Algyő napja" ünnepségen):

2000-ben: 5309 fő

2005-ben: 5388 fő

2009-ben: 5247 fő

2015-ben: 5088 fő

 

Algyő neve bolgár-török eredetű magyar személynévből származik. Győ azonos a Gyeücsa, azaz Géza név szótövével. A 16. század elején tűnt föl az Algew helynév megkülönböztetésül a Tisza folyása szerint feljebb, északabbra alapított Felgyő községtől.

Algyő neve először Geu névalakban az 1138-ban íródott dömösi prépostság adománylevelében szerepel. Az eredeti oklevél elveszett, és csak Károly Róbert király 1329-es átiratában maradt korunkra. Bár ez a falu első írásos említése, a település jóval korábbra vezetheti vissza eredetét. Kialakulása nem köthető egyetlen évszámhoz, hosszú folyamat eredménye, melyet elsősorban természet-földrajzi helyzete határozott meg.

Algyő határában 1973-76 között jelentős honfoglalás kori temetőt tártak fel, mely az új hazát kereső magyarság első generációjának megtelepedését bizonyítja ezen a tájon. A pogány rítus szerint eltemetett közösség tagjai egykor a közeli Tisza gázló felügyeletét és védelmét látták el.

A hosszúra nyúlt török uralom végét és a sok pusztítással járó felszabadító háború lezárását az 1699-es békekötés jelzi. Algyőt ellentétben a többi pusztává vált környékbeli településsel (például a közeli Szer mezőváros), magyarok által lakott faluként írták össze egy 1695-ös jelentésben.

Algyő 1702-1733 között kamarai, azaz kincstári birtok volt, majd az Erdődy család kezébe került a Mindszenttől Algyőig terjedő terület. Nem bizonyultak jó gazdának a család tagjai, mert keveset törődtek a gazdasággal, sok adósságot halmoztak fel. A birtokot elzálogosították, majd 1803-ban eladták a Pallavicini családnak. A falu jelentősége megnőtt, hiszen az új birtokos, őrgróf Pallavicini Károly özvegye, gróf Zichy Leopoldina az uradalom központját Algyőn rendezte be. Kastélyt, tiszti lakot, majorokat építtetett és innen irányították nagyon átgondoltan a Mindszent-Algyői hitbizományi uradalmat. A Pallaviciniek magyarországi birtokai közel hetvenezer holdat tettek ki. Zichy Leopoldina unokája, Alfonz 1870-ben áthelyezte az uradalom irányítását az újonnan alapított településre, Sövényházára (ma Ópusztaszer).

A közel háromezer lakosú falut 1879. március 7-ére virradóan sodorta el az árvíz. A víz hat nap múlva a szomszédos nagyvárost, Szegedet is elpusztította. A vertfalú és vályogból épült házak eltűntek a hullámverésben és a magas vízállás következtében. A templomon kívül alig maradt meg épület - mint azt a plébánia Historia Domusa írja. A lakosok - Algyő történelme során nem először - kénytelenek voltak a környező városokban, falvakban menedéket keresni.

Az egykori kastély emlékét csak a Kastélykert utca elnevezés őrzi. A kastélyt az árvíz után lebontották. Helye a Tisza-töltés és a Berek utca déli vége között elterülő részen lehetett. A kastélyhoz tartozó park, a "kastélykert" mellett - amely a korabeli Szegedi Hírmondó szerint gyönyörű angolkert volt, - haladt el a vasút, miután 1870 december végén átadták az algyői Tisza-hidat és megindult a vasúti közlekedés. A park területét az 1920-as években osztották ki házhelyeknek.

Az árvízben romba dőlt Algyő sorsát a birtok ura, Pallavicini Sándor úgy kívánta véglegesen rendezni, hogy az egész falut árvízmentes helyre akarta áttelepíteni. Algyőtől kb. 10-km-re nyugatra, magas fekvésű részen 300 holdat ingyen felajánlott az árvízkárosultaknak az új falu, Sándorfalva felépítésére. A helyváltoztatás lehetőségével azonban a lakosoknak csak kb. egyharmada élt. Az algyőiek többsége, dacolva a természeti környezet veszélyeivel, ragaszkodott a régi, megszokott helyhez, és ott építette föl újra otthonát. A belügyminiszter hiába erősítette meg leiratban a régi Algyő megszűntét, a visszatelepült lakosok a község újraszervezését kérvényezték. Az algyőieknek közel hároméves küzdelembe került, míg 1882-ben újra visszakapták önálló községi státuszukat.

Algyő fontos tiszai átkelőhely; kompja 1963-ig működött, vasúti hídja 1870-ben, közúti hídja 1974-ben készült el. Területén 1965-től Magyarország egyik legjelentősebb kőolaj- és földgázmezőjét tárták fel. A római katolikus templom a 14. században gótikus stílusban épült, majd a 18. században barokk stílusban átépítették.

1973-1997-ig Szeged csatolt területe volt.

 

Az Önkormányzat címere:a címer egyszerű álló, kerek pajzs, körbefutó ezüst szegéllyel. A pajzs belső mezejét alsó harmadánál hullámos ezüstpólya egyszer vágja át. Az ezüstpólya a Tisza folyót jelképezi. A pólya fölötti mező hasznosítással osztott. A heraldika nézetben jobb felső zöld oldalán élével jobbra néző csoroszlya és hegyével felfelé, élével balra forduló ezüst ekevas van, tőlük jobbra és balra egy-egy hatágú arany csillag, az ekevas alatt ötszirmú arany virág. A baloldali vörös mezőben aranyszínű, kéttagú csüngős honfoglalás kori ruhadísz, melynek fölső tagja csúcsára állított négyzet alakban stilizált virág, alsó része csepp alakú. A címerpajzs hullámpólya alatti harmada kék színű; benne jobbra úszó hal. A pajzson szembeforduló, fekete bélésű, ezüst színű, pántos sisak helyezkedik el, nyakában arany medalion. A sisakon arany, nyitott, leveles korona található vörös és zöld ékkövekkel. A sisaktakaró kék és arany. A címerpajzs kerek talpa alatt ezüst szalagon fekete betűkkel Algyő felirat.

Algyő Község Képviselőtestületének 25/1998. (IX.25.) Önk. sz. rendelete Algyő Község jelképeinek megalkotásáról és használatáról.

Részletek az "ALGYŐ KÖZSÉG JELKÉPEI" című kiadványból, melyet Algyő Község Önkormányzata adott ki
1999. június 14.-én.

A lexikális adatok a * MAGYAR NAGYLEXIKON * adatai.

vissza a nyitó lapra